Hírek

A nyelvi variáció szociokulturális aspektusai az észt és a magyar nyelvterületen – Konferencia

A nyelvi variáció szociokulturális aspektusai az észt és a magyar nyelvterületen c. kutatás az Észt Akadémia, a TKK és az ELTE BTK közötti együttműködés eredménye. Célja a nyelvhasználat és a volt szocialista országokban jelentkező identitáskonstrukciók vizsgálata, a hasonló nyelvi-társadalmi kihívások közös megoldási lehetőségeinek megtalálása. A projektum TKK által szervezett zárókonferenciájának célja az volt, hogy bemutassa a témában érintett szakemberek többnyelvűséghez és nyelvi variablilitáshoz kapcsolódó legújabb kutatási eredményeit.

A 2015. december 11-én rendezett konferencián munkatársaink közül Holecz Margit és Varjasi Szabolcs tartottak előadást A magyar jelnyelvi korpusz annotálásának főkérdései címmel.

A teljes program a következő linken érhető el:

http://www.nytud.hu/program/nyelvi_variacio2015.pdf

Kósa Ádám a terrorveszély kapcsán újra kifejtette a jelnyelv fontosságát

Brüsszelben ötödik napja tart a legmagasabb szintű készültség, közvetlen a terrorfenyegetettség. De vajon a siketek is értesülnek róla? – Tette fel a jogos kérdést Kósa Ádám az Európai Parlament képviselője. Kiemelte, hogy sajnálatos az, hogy sem a párizsi merényletek után, sem a brüsszeli rendkívüli helyzetben nem volt siketek és nagyothallók számára elérhető tájékoztatás. Az Európai Unióban sem európai, sem tagállami, szinten nincs megfelelő megoldás erre és így a siketek kiemelten veszélyeztetett csoport. Az Amerikai Egyesült Államokban minden sajtótájékoztatón közreműködik jelnyelvi tolmács és a legfontosabb információkat élő feliratozás segítségével is lehet követni. Az únióban is hasonlóan kell eljárni és ennek megfelelő intézkedéseket tenni.

http://kosaadam.hu/hir/terrorveszely_siketek_is_hallanak_rola/

Kósa Ádám szerint Magyarország élen jár az akadálymentesítésben

Kósa Ádám szerint, Magyarország élen jár abban, hogy a siketek és nagyothallók számára lehetővé tegye, hogy halló embertársaikkal akadályok nélkül kommunikáljanak, akár a munkahelyükön, akár a magánéletükben. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, az Európai Parlament alelnöke és Kósa Ádám tegnap megnyitotta azt a konferenciát, amelynek fókuszában az a kérdés áll, megvalósul-e az Európai Unióban is a siketek és nagyothallók egyenlő esélyű hozzáférése. A jelnyelv elengedhetetlen ahhoz, hogy a siket és nagyothallók teljes életet élhessenek, munkájukban és a magánéletben egyaránt akadály nélkül élhessenek. Az . Pelczné Dr. Gáll Ildikó emlékezetett: az Európai Parlament 1988-ban és 1998-ban fogadott el határozatot a jelnyelvről, mégis 2015-ig kellett várni arra, hogy végre elinduljon egy jelnyelvi tanfolyam az EP dolgozói számára és még így is számos teendő maradt. Kósa Ádám szerint Magyarország ugyanakkor élen jár a fogyatékossággal élő emberek előtti infokommunikációs akadályok lebontásában.

http://kosaadam.hu/hir/siketek_es_nagyothallok_magyarorszag_elen_jar_az_akadalymentesitesben/

Mit adott nekem a JelEsély? 3. rész - Nagyné Kiss Anna

Tavaly májusban kerültem ebbe a JelEsély projektbe. Nagyon sok tapasztalatot kaptam, rengeteget, és nagyon sokmindent tanultam ebből, sok érdekességet is kaptam.

Most röviden elmondom:

Legelső nagy munkám a szociolingvisztikai interjú. Ez volt a komoly, érdekes, tanulságos módszertan. Itt nem mindegy, hogyan kell interjút készíteni siket adatközlőkkel, mert a kérdőívben magyarul van írva. A siket nem biztos, hogy tud magyarul, azért másképp kell, rövidítve, de úgy kellett eljelelni, mint ahogy le van írva. Ebből komoly dolgot tanultam. Ez nagyon érdekes volt. Ezen sokat gyakoroltam, tanultam, hasznos volt nekem. Ez az egyik, a másik az, hogy sok adatközlővel interjúztam, és a tapasztalatokat összefoglaltam, és itt láttam, hogy mennyire van itt probléma a siket adatközlővel, sok eredményt kaptam. Ez is érdekes volt. Ezen kívül volt a magyar kompetencia teszt, ebben is részt vettem, és kérdéseket tettem fel. Ehhez is megkaptam az eredményeket, és itt láttam, hogy a magyar nyelvtudásuk milyen szinten van. Előtte is láttam, de amikor tesztelésben benne voltam, akkor jobban láttam, milyen szinten vannak, ez is érdekes. Láttam azt is, hogy van olyan, akinek alacsony volt. Ez nem semmi.  Ez is érdekes tapasztalat volt nekem.

A harmadik a szülői interjúval is dolgoztam, de csak a budapestiekkel, 22 adatközlővel, akinek a gyerekei siketek. A gyerekek siket iskolában vagy nagyothalló iskolában vagy integrált iskolában járnak. Kérdeztem, milyen iskolában járnak, hogyan tanulnak, hogyan nőnek fel. Itt is nagyon érdekes eredményt kaptam. Ez is hasznos interjú volt.  Tapasztalat miatt nagyon hasznos volt. Sokat tanultam ebből. Pluszban még magam is kutattam a jelnyelvet, mert magam is jelnyelvi oktató vagyok. Sokat tanultam ebből. Szegmentálásnál  olyan feladatot kaptam, hogy szavakat kellett szegmentálni, és akkor vettem észre, hogy ennek több változata van. Nemcsak egy budapesti van, hanem több is van. Előfordult olyan is, hogy budapestin belül több változata is volt. Az nagyon érdekes volt, és ebből is tanultam. Ebből szeretnék jobb módszert adni az oktatásban is. Ennek köszönhetően megkaptam azt a lehetőséget, hogy továbbtanulhassak, pl. most járok ELTÉ-re, alkalmazott nyelvészet mesterképzésre. Ott is sok tapasztalatot kaptam. Nagyon érdekes. Remélem és szeretnék továbbra is tapasztalatokat, és még jobb feldolgozást is. Szeretnék majd jobb módszert keresni, szeretnék majd jobb módot találni, ami megfelel a siketeknek.

Mit adott nekem a JelEsély? 2. rész - Csernyák Hajnalka

sziasztok!

Nevem Csernyák Hajnalka. Én 2010 óta dolgozom Nyelvtudományi  Intézetben, mint főállású munkatárs. A JelEsély projekt 2013 novembere óta működik. Én ebben benne voltam és vagyok. Benne voltam a szótárban, feljeleltem. Nagyon sok érdekes tapasztalatot szereztem azzal, hogy a jeleket hogyan jeleljük, illetve fejezzük ki.  A szociolingvisztikai részben is kicsit benne voltam, ott is sok tapasztalat volt, hogy a siketek hogyan mondták el, fejezték el a gondolataikat az életükről. A grammatikai csoportban erősen benne vagyok, végig benne voltam, és továbbra is benne vagyok. Elején a csoport megbeszéléseket tartott, szakirodalmat dolgozott fel. Sok kérdéseket tettek fel nekünk, és mi válaszoltunk nekik. Rengeteget tanultunk az elméleti nyelvészektől az elméleti részből. Sok kérdésekre kellett gondolkodni, és ezáltal a gondolkodás is változott. Viszont ők is rengeteget tanultak tőlünk, a siketektől. Hárman vagyunk siketek. Különböző jeleket, grammatikai részeket mutattuk be jelelve. Most egy összefoglaló tanulmány készül el ebből. Nagyon remélem, hogy jól sikerül majd ez a projekt. Sziasztok.

Mit adott nekem a JelEsély? 1. rész - Romanek Péter Zalán

Igen, ez jó kérdés. A JelEsély-projekt, amely lassan már két éve van, hamarosan lezárul. A legelejétől kezdve részt vettem benne, és úgy dolgoztam, hogy láttam a folyamatok alakulásait. Ez hatalmas munka volt, amely erősített az önbizalmamon. Életemben ez az első olyan munka, amiben az elejétől a végéig részt vettem, felelősséggel a vállamon, kapcsolódva a jelnyelvhez. Gyerekkorom óta jelelek, a siketségem, a családom, a barátaim és a világom miatt, ami miatt a jelnyelv az alap. Önbizalmat adott amiatt, hogy egyre többet megtudtam a jelnyelv működéséről különböző szempontokból, amelyek érdekfeszítőek és megmutatták, ahogy működik a “tudomány világa.” Párbeszédek, diskurzusok, és mintegy félig-meddig kívülállóként szemlélve a tudomány világát, kidomborodnak előttem az egyes vonásai. Az itteni tudomány világának egyik legnagyobb problémája az, hogyan vonja be a társadalom embereit a párbeszédbe, mert a tudományos közösség megmarad a körön belül (ti. nem engedi be a nem odatartozóakat). Ezért azzal hogy idekerültem egy már itt levő siket munkatárs mellé, és jött még egy másik siket, a halló munkatársak lépésről-lépésre, folyamatos párbeszédek sorával egyre többet megértik, mi a siket kultúra, és egyre inkább elfogadják, hogy a siketeknél ezek a jellemző dolgok vannak, a jelnyelv is olyan. S azt kutatják, és a kutatás folyamatában közülük jópáran is elkezdtek jelnyelvet tanulni.  Mi (ti. siketek) pedig a folyamatos párbeszédben fokozatosan ráébredünk, elfogadjuk, hogy a tudomány így mködik, megvan a sajátos gondolkodásmódja. Ezt megértve próbáljuk elmondani nekik, mi a jelnyelv, hogyan használják a siketek, milyen helyzetben vannak a siketek és így tovább, mindennel együtt. Így próbálunk segíteni, merthogy mi siketek, jobban tudjuk (ti. hogyan működik a jelnyelv) és ezt közvetítjük a kutatóknak, akik ezeket is beépítik a saját kutatási folyamataikba. S mit kapunk vissza “köszönetképpen”? Az, hogy közülünk egyesekből lassan kutatóvá válunk! Ez nagyon nagy eredmény, pozitív dolgot nyújtanak nekünk, mi is pozitív dolgot nyújtunk számukra. Ez az, ami kölcsönös bevonódás. Ez cool! Ez az, ami nagyon kemény volt, bár emiatt kezdtem egy doktori programot, jelnyelvvel mélyebben foglalkozni, és hogy ezt különböző megközelítésekben hogyan látják. Ezzel-azzal-amazzal foglalkozom, közben pedig folyamatosan vonom be a siketeket. Ennek apropóján: a JelEsély-projekt keretében sok siket dolgozott. 20, sőt 30-nál többen is! Ők maguk, ahogy részt vettek a párbeszédeinkben, fokozatosan ráébredtek arra, hogy: “Jé, tényleg így működik a jelnyelv!” vagy “Tényleg úgy van ez!” Így az ő szemléletük is tágabb lesz, ez pedig erősíti az öntudatot. Már csak emiatt is az én öntudatom is erősödik. Szerintem - azonkívül, hogy a JelEsély valóban hatalmas kutatási tevékenységet folytat - elősegíti a siket közösségen belül, a jelnyelvhasználók közösségén belül egyfajta szemléletváltás elterjedését, elindulását, így a siket közösségen belül is egyre többen ráébrednek, a jelnyelv valóban fontos! Az oktatásban, a munkaerőpiacon, illetve minden más területen is. Ez az, amiben kitünő ez (ti. a JelEsély-projekt). Ezt akartam elmondani. Köszönöm! Sziasztok! :)

Borbély Anna: Egyéni fenntartható kétnyelvűség című előadását tekinthették meg az érdeklődők

A Többnyelvűségi Kutatóközpont munkatársa, Borbély Anna megtartotta Egyéni fenntartható kétnyelvűség című előadását. Modelljét olyan empirikus longitudinális vizsgálaton alapuló eredmények támasztják alá, mely 20 év kutatómunkájának gyümölcse. Az előadásban bemutatásra kerül egy „mérőeszköz”: egy skála, amellyel a kétnyelvű egyének fenntartható kétnyelvűség szerint elrendezhetők. A bemutatott vizsgálat alapkérdése, hogy egy nyelvcsere folyamatában lévő közösségben az egyének szintjén kimutatott fenntartható kétnyelvűséget milyen társadalmi, közösségi és egyéni faktorok eredményezik. Az előadás a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében hangzott el, 2015. november 3-án. Az előadás absztraktja itt megtekinthető: http://www.nytud.hu/program/absz/borbely20151103.pdf

Oldalak